A kétlábonjárás kényszerű helyzetéhez a láb még nem idomult igazán, sok láb a tartós igénybevételt nem bírja, boltozata megrogy, a hosszanti és/vagy a haránt boltozat lesüllyed, ezért a láb belső oldala közelebb kerül a talajhoz, súlyos esetben érintkezik a talajjal. Ha vizes talppal kőre állunk, ez a lenyomaton láthatóvá válik. Természetesen a számítógépes lábvizsgáló berendezéssel ezt még tökéletesebben ellenőrizhetjük.
A kórkép laikusok között is közismert, a népnyelv topa lábnak nevezi.
A boltozat megszünése miatt a belboka feltünően kiáll /bokasüllyedés/. A láb elveszti kecses alakját, egyszersmind a rugalmas járás képességét.
A lúdtalp kisgyermekkorban, a járás megkezdésekor kialakulhat. (Nem tévesztendő össze a kisgyermek aranyos, párnás - zsírszövettel kitöltött, boltozat nélküli talpa a lúdtalppal).
A későbbiekben a gyors növekedés időszakában 7 és 10, valamint 16 és 20 év között alakul ki. Később a klimax táján, valószínű a hormonális változások teszik hajlamossá a kissé kigömbölyödött, dolgos háziasszony lábát arra, hogy feladja az ellenállást a ránehezedő terhekkel szemben, de sokszor alakul ki lúdtalp a terhesség ideje alatt. De lényegében a láb túlzott terhelése, bármely életkorban lúdtalpat okozhat.
Kezdetben jellegtelenek, bizonytalan, égő érzés a talpban, késôbb határozott fájdalom jelentkezik, ami tartós állás, járás után kínzóvá vállhat. A fájdalom kiterjed az egész lábtőre, de a lábszár, a térd, a comb, sőt a csípő és deréktáj izmaiba is kisugárzik. A fájdalmak pihenésre csökkennek.
Jellegzetes panasz még a láb és az egész alsó végtag gyors fáradása, a boka és a láb ízületeinek merevsége. Gyakori az erős lábizzadás, a bőrbetegségekre való fokozott hajlam. Összességében a lúdtalpas kissé esetlen, topa.
A legtöbb betegség megelőzhető, így a lúdtalp is. Gyermekkorban nagy a szülő felelőssége: kerülje a korai lábraállítást, a hosszú, megeröltető sétákat. Az ép csontozatú és izomrendszerű gyermek esetén a fő szabály: engedjük, hogy a gyermek természetes mozgásigényét kiélje, és semmilyen módon ne avatkozzunk be erőszakosan az egyedfejlődés normális rendjébe.
Lényeges a helyes lábbelihasználat. Helyes a lábfej formáját követő, kényelmes, a lábujjaknak is kellő mozgást biztosító lábbeli használata. A növekedés időszakában ajánlatos olyan cipőt viselni, amely a láb hosszanti boltozatát belülről alátámasztja. De cipővásárlásnál is célszerű kikérni szakember véleményét, mert ha a gyermek sarka kifelé dől, éppen az ilyen cipő lehet káros.
Ha mindezek ellenére gyermekünk lábfájdalomról panaszkodik, figyeljünk oda. Ha a lábfej kifordulását, a sarokcsont befelé dőlését, a boltozat lesüllyedését tapasztaljuk, feltétlenül vigyük orvoshoz.
Ne felejtsük el, hogy a lúdtalp kialakulása gyakran kamaszkorban következik be, pl. ha a kényelmes, iskolapadhoz szokott gyerek nyolcadik után, iparitanulóként, naphosszat ácsorog a munkapad mellett.
1.) lúdtalpbetét
Felnőttkorban, ha a lúdtalpra utaló tünetek jelentkeznek, szükséges a boltozat alátámasztása betéttel. Ha jó a betét, a test súlya a betéten nyugszik, tehermentesítve ezzel a megfáradt izmokat és tartószalagokat.
Új és hasznos módszer a számítógépes talpbetétkészítés. A beteg mezítláb speciálisan megvilágított üveglapra áll, a láb lenyomatát alulról kamerával felveszik, a képet komputerbe továbbítják. A számítógép a képet analizálja és színes nyomástérképen jelöli ki a túlterhelt részeket. Ennek alapján már nagyon könnyű a szakembernek az egyedi betét megszerkesztése és összeállítása.
A betét állandó viselése az esetek túlnyomó többségében megszünteti a panaszokat.
2.) egyéb módszerek:
A betét viselése mellett több, bevállt módszer van, hogy a lúdtalpas mérsékelje a kellemetlen tüneteket, ill. megelőzze az állapot romlását, a boltozat további lesüllyedését.
- Először is, tanuljunk meg helyesen járni: párhuzamos, nem kifelé fordított lábbal. Ügyeljünk arra, hogy talpunk a sarok és az öregujj ívén gördüljön. Álláskor a láb mindig a külső élén nyugodjon, ne engedjük, hogy a belboka lebillenjen.
- Másodszor: lábtorna. Célja a zsugorodott szalagok nyújtása, az izmok erősítése.
Alapgyakorlat: a láb külső széllén állásból lábujjhegyre emelkedés. Ülő helyzetben többször hajlítsuk karomállásba a talpunkat, majd maximálisan feszítsük ki. Forgassuk lábunkat bokában mindkét irányban, öregujjunkkal próbáljunk O betűt rajzolni a levegőbe.
- Harmadszor: masszázs és lábfürdő. Erős kézzel masszírozzuk az egész lábat, főleg a boltozat ívét. Előnyös, ha a műveletet egyik hozzátartozónk végzi. Természetesen a kölcsön masszázs visszajár. Egymás talpával történő gyengéd foglalkozás jótékony hatását nem csak az ortopédusok, hanem - minden bizonnyal - a pszihológusok is alátámasztják.
A lúdtalpellenes intézkedések sorát lábfürdővel fejezzük be. Egyik lavórba hideg, a másikba meleg vizet öntsünk, lábunkat felváltva helyezzük egyik, majd másik edénybe. Tíz percig végezve a gyakorlatot, tapasztaljuk majd kiváló eredményét.
(A talp, egyes természetgyógyászok szerint egyébként is kitüntetett helye az emberi testnek, a vele való foglalkozás számos, előnyös élettani működést stimulál).
Végül néhány szót a cipőről : lehetőleg bőrből készüljön, esetleg a talpa is. A jó cipő drága (igaz, a rossz is). A talp szélessége a terheléskor szétterülő lábfej formájához igazodjon, sehol se szorítson. A belső széle domborúan megemelt legyen, de még jobb az egyedileg elkészített, a láb formájához és elváltozásihoz igazodó talpbetét. Ha betétet kell viselnünk, azt cipővásárláskor vigyük magunkkal, hogy a meggyőződhessünk arról, a betét belefér-e a cipőbe. A sarkatlan cipő az egészség szempontjából nem megfelelő viselet, célszerűbb a 2-5 cm sarokmagasságú lábbeli. Sétához, járáshoz viseljük a magasabb sarkú, míg állómunkához az alacsonyabb sarkú cipőt. A divat ellen felesleges keresztesháborút folytatni, de legalább munka közben ne az legyen a fő szempont. A munkacipő kényelmes, erős, és vastagtalpú legyen, mérsékelten magas (kb. 3 cm) sarokkal.
A lúdtalp súlyosabb formái:
A fent leírt kórkép a lúdtalp legenyhébb, szerencsére egyszersmind a leggyakoribb megjelenési formája. Bármelyik életkorban, veleszületetten is jelentkezhet a betegség súlyosabb változatban. Ezen esetek az ortopédia nehéz feladatai közé tartoznak, sok megpróbáltatást és csalódást okozva a betegnek és az orvosnak egyaránt.
A lúdtalp, ez az önmagában is elég szenvedést okozó kórkép, gyakran társul két, közismert bántalommal. A hallux valgus és a kalapácsujj nagyrészt, a lúdtalp miatt megváltozott statikai viszonyok következményeinek tekinthetők.
Tipp: Lúdtalp ellen a legjobb megoldás: szakszerűen elkészített talpbetéttel ellátott cipőben, minnél többet mozogni!
E gyakori, sok ember életét megkeserítő elváltozásra még nem találtak jó magyar nevet. Az öregujj befelé, a kisujjak felé fordult helyzetét jelenti.
A hallux valgus kialakulása:
A betegség úgy kezdődik, hogy a lábfej - a harántsüllyedés miatt - szétterül (széttaposott láb), emiatt az első és második lábközépcsont eltávolodik egymástól. A nagyujj alappercén tapadó erős inak nem rövidülnek meg, ezért az öregujjat alapizületében megtörve, a kettes ujj felé és alá húzzák. A második ujj, helyet adva az öregujjnak, kalapácsujjszerűen deformálódik.
A hallux valgus tünetei, panaszai:
A befelé álló bütyök felett található kis nyáktömlő, a cipő irritációja miatt rendszeresen begyullad, néha el is gennyesedik. (Gyulladásmentes állapotban is igen fájdalmas, hát még ilyenkor.) A gyulladás ráterjedhet a környező csonthártyára.
A lesüllyedt harántboltozat miatt a talpon fájdalmas bőrkérgesedés képződik. A kalapácsujj pedig önmagában is szörnyű.
A hallux valgus megelőzése:
A lúdtalp megelőzésénél leírtak az irányadók, de a betegek legtöbbször a kialakult kórképpel keresik fel az orvost, úgy ezen a téren általában elkéstünk.
A hallux valgus gyógyítása:
Sebészeti gyógyítás:
A műtét lényege: a kialakult deformitást úgy korrigáljuk, hogy ék alakú szeletet vágunk ki, majd a csontot jó helyzetben összecsavarozzuk. A műtét után gipszpapucsot helyezünk fel 3-4 hétre. A gyógyulás után a betegnek betétet írunk fel a boltozat megemelése miatt. A műtét radikális, de jó eredményeket hozó, hálás kis beavatkozás. Komoly panaszokat okozó esetben feltétlen indokolt az elvégzése, egyrészt, mert a beteg egycsapásra megszabadul kínjaitól, másrészt a szövődmények, kialakulását elkerüli. A hallux valgus önmagától nem gyógyul, a műtét halogatása csak a helyzet rosszabbodását eredményezi, közben rengeteg fájdalmat okozva viselőjének. Tehát: minél előbb, annál jobb.
A hallux valgus megelőzésében, a már kialakult elváltozás további romlásának megakadályozásában fontos szerepe van a jó talpbetétnek. A műtét után pedig a talpbetét viselése, mondhatjuk kötelező.
Mindennapos bántalom. Legtöbbször a második lábujjon alakul ki, gyakran mindkét oldalon. A harántboltozat lesüllyedése miatt az ujjak zsugorodnak úgy, hogy az alapperc felfelé, a középperc lefelé fordul, ezzel V alakú csúcsot képeznek.
A kaplapácsujj tünetei, panaszai:
A kiálló csúcs felett fájdalmas tyúkszem alakul ki. A beteg nemcsak a cipő, de néha akár a takaró érintésére is a csillagokat látja.
Gyermekkorban nagyon ritka kórkép, ilyenkor elegendő a deformált ujj ragtapaszos rögzítése a szomszéd ujjakhoz.
Felnőttkorban sokszor csak a műtétet segít, ami orvosi szemmel egyszerű beavatkozás. A kiegyenesített ujjakról a bőrkeményedés magától leválik.
A kalapácsujj kialakulását is megelőzhetjük a szakszerűen elkészített talpbetét viselésével.
Saroktáji fájdalmat okozhat az un. sarocsontsarkantyú kialakulása is. Ez nem más, mint a sarokcsontból, a talp felé növő csonttüske. Álláskor, járáskor magától érthető módon izgatja a felette (alatta) levő csonthártyát. Röntgenfelvétellel igazolhatjuk a jelenlétét. Jellegzetessége, hogy a fájdalom a pihent, ellazult izomzat esetén az erősebb. Pl. reggel, felkeléskor, vagy hosszabb üldögélés után.
A már kialakult kinövés megszüntetése céljából speciális, lyukas, "kipárnázott" talpbetétet kell folyamatosan hordani, így tehermentesítve a tüske alatti területet. A csonthártyagyulladást eredményező esetben borogatás, pihenés, gyulladáscsökkentők szedése indokolt. Műtétre csak nagyon ritkán kerül sor.
A lábon az egyik leggyakoribb elváltozás, mely nyomásra és ütésre is éles fájdalmat okoz. A tyúkszem tulajdonképpen a bőr jellegzetes megvastagodása (bőrkeményedés), amely a láb túlterhelt, túlzottan igénybevett részein alakul ki. A bőr ugyanis vastagabb hámréteg képzésével védekezik az ismétlődő nyomás és dörzsölés ellen. Megvastagodott bőrréteg nem csak a felszínen fordul elő, hanem a bőr alatt is, ahol egy kúp alakú magban végződik. Ez a bőr alatti csúcs nyomja az idegvégződéseket és kínzó fájdalmat okoz.
A tyúkszemnek két gyakrabban előforduló típusa van:
1.) a kemény tyúkszem, amely elsősorban a talpon a középcsontok fejecsei alatt, valamint a begörbülő lábujjak felett keletkezik,
2.) a lágy tyúkszem a lábujjak között.
Előbbit a láb statikai problémái és a rossz lábbeli okozza, míg az utóbbiért egyértelműen a nem megfelelő lábbeli a felelős.
A bőrkeményedések ellen is a megelőzés a legjobb módszer, elsősorban a megfelelő sarokmagasságú, kényelmes lábbeli viselése. Ha már kialakult a bőrkeményedés, reszelő, bőrgyalu segítségével magunk is eltávolíthatjuk, de súlyosabb esetekben célszerű szakemberhez fordulni.
Egyedi talpbetéttel még a legmakacsabb tyúkszemtől is megszabadulhatunk. A betét, helyreállítva a láb megbomlott egyensúlyát, mentesíti a nyomás alól a túlterhelt részeket és ezzel megszünteti a bőrkeményedések okát is. Még vastag maggal rendelkező tyúkszemek is elmúlnak a szakszerűen kialakított, a megfelelő helyen szivacspárnával borított talpbetéttel. Betét viselése esetén is először szakszerűen el kell távolítani a tyúkszemet, de az már nem alakul ki újra.